Müller Zsuzsanna: Innovatív intézményrendszerben önállóan egymásért!

Milyen ember legyen?

Jogos és kardinális a kérdés: Milyen ember legyen az óvodavezető? Hite legyen. "Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van"(2Kor 4,7). Szent Pál szavai hangzanak így, aki saját hitét, életét és szolgálatát ilyen törékeny cserépedényhez és az abban őrzött kincshez hasonlítja.

Miért féltve őrzött kincs? Hogy alakul ki és mi a hit? A kialakulást illetően nincsenek pontos, szilárd határok, ez személyre szóló ajándék. Legyen szilárd és elveszíthetetlen hite Istenben, az emberben, a gyermekben, a nevelés örök nyomot hagyó, mindent megpecsételő erejében. Higgyen abban az igazságban, melyet egy kínai közmondás úgy fogalmaz meg: „Egy gyermek élete olyan, mint egy papírlap, melyen minden arra járó nyomot hagy.”

A felnőttkori testi-lelki egészséghez az alapokat már óvodás korban kell és fontos lerakni. Már óvodás korban el kell ültetni a gyermekben a kis magokat, hogy testileg, lelkileg egészséges, felnőtteké váljanak Az óvodapedagógusnak ennek a tudásnak a szem előtt tartásával kell élnie és végeznie a munkáját. Ahhoz viszont, hogy ennek a mélységeit ki tudja aknázni és meghatározó erejét állandóan a felszínen tartva tudja az óvoda életét irányítani, önismerettel kell rendelkeznie, és el kell sajátítania az önnevelés tudományát is.

Az óvodavezető eredményességének záloga és önképzésének alapja a megfelelő önismeret. Nem egyszerű a feladat, hogy ismerjük meg jobban azt az egyedi, egyszeri és megismételhetetlen emberi lényt, akik valójában vagyunk. Ebben segítenek ugyan az önismereti és személyiségfejlesztő csoportfoglalkozások és egyéni tréningek, de ezek sem nélkülözhetik az egyéni erőfeszítéseket, a küzdeni tudást. Ez az önmagunkon végzett munka elengedhetetlen ahhoz, hogy megtaláljuk saját életünk és nevelői munkánk célját, és gyermekeinknek egy életre szóló útravalót tudjunk adni az óvodai nevelés által.

Az óvoda vezetője akkor válhat az intézmény biztos pontjává és akkor tud helyes iránymutatást adni, ha érett önismeretre alapozva kialakítja egyéni hitvallását, ugyanakkor pedig kiismeri magát abban a világban, amely körülveszi. Ezen az úton az óvodavezető legfontosabb segítői a nyitottság, az érdeklődés fenntartása és az újra fogékony szemlélet.

Milyen világban élünk?

Egy óvoda nevelőtestületének, alkalmazotti közösségének – élén az óvodavezetővel –, a változó társadalmi és környezeti igényekhez alkalmazkodva kell végezni a munkáját. Igaz, helyt- és időtálló hitvallásra, azért van szükség, mert csak biztos talajra, szilárd alapokra lehet építeni az óvoda világát. Csábító illúzió a szabályok nélküli élet, a korlátok átlépése, áttörése. Az ember viszont nincs egyedül a földön, a működő közösségi élet alapja pedig nem más, mint a kölcsönös függés és felelősségvállalás. Az egyéni hitvallásnak és a személyes értékek felvállalásának együtt kell járnia a közösségi normák betartásával.

Tudni kell, hogy amit befogadunk, az hat ránk: befolyásolja gondolatainkat, cselekedeteinket, életünket. Legyünk bátran válogatósak, ne fogadjunk el mindent a „terülj asztalkámról”. Álljunk meg, nézzük jól meg, mit veszünk magunkhoz. Mérlegeljük, hogy a környezetünkből érkező hatások, elvárások stb. segítik-e az életünket, tudjuk-e kezelni azokat, fér-e még újabb teher a málhánkra?

A felgyorsult idő világában, ahol minden hamar idejétmúlttá válik, az egyén változása is szükségszerűnek tűnik, bár ez nem automatikus. Ha a változást akarjuk, tenni kell érte, mert tőlünk független változás nem létezik. A legfontosabb kérdés ilyenkor az, hogy szeretnénk-e, hogy a változás kívülről jövő szűretlen információk hatása által manipulált illúzió felé vigyen bennünket, vagy egy organikus fejlődés eredményeként a valóság talaján maradva, olyan értékeket kívánunk létrehozni, melyeket nem esz meg a rozsda és a moly, vagyis amelyek kiállják az idő próbáját. Érdemes tudatosítani magunkban, hogy egy rendszerből csak annyit vehetünk ki amennyit beletettünk.

Mindezek tükrében az óvodavezető személye és pedagógiai hitvallása – mely munkája alapját képezi –, a biztosítéka annak, hogy az általa vezetett és képviselt óvodában megvalósul az érzelmi biztonság, a megértve együttműködő nevelői magatartás, a gyermekbe vetett bizalom. A pedagógiai optimizmus áthatja az intézmény légkörét, mely egy olyan gondolkodásmód, amit a bizalom, a kivárás, az alternatívák megtalálása jellemez, a belső igényből fakadó, színvonalas munkavégzés, a családi nevelés meghatározó szerepének tiszteletben tartása, a becsületes és nyílt kommunikáció, mely a problémák megoldása és a feladatok jobb elvégzése érdekében történik.

Együtt egymásért és együtt a gyermekért

Ma már nem beszélhetünk sikeres intézményről, sikeres vezetői tevékenységről a szülők, a fenntartó valamint egyéb partnerek támogatása nélkül. Az óvodavezetés célja a partnerközpontú működés biztosítása: a partnerek igényeit, véleményét figyelembe vevő vezetés.

Az együttműködés rendszere, szabályai alkalmazásának rendje az óvodavezető munkáját és felügyeletét igényli. Legfontosabb partner az óvoda – és így az óvodavezetés –számára is: a család.

Az óvodavezető számára elengedhetetlenül fontos, hogy tisztán lássa: vannak-e gyökerei, s ha igen, hol és milyenek. Ha stabilak a gyökereink, akkor tudunk erőt meríteni belőlük, nem vagyunk kiszolgáltatva a gyorsan változó világ szinte követhetetlen értékváltásainak, értékválságainak. Ha ismerjük múltunkat és örökségünket, akkor tudjuk, honnan jöttünk és azt is látni fogjuk, hova megyünk, értjük életfeladatunkat és lesz egy belső vázunk, amely megtart bennünket.

Egyik legfontosabb gyökerünk a család, mely az etikai, kulturális, vallási, szociális, szellemi értékek átadásának színtere az újabb és újabb generációk számára. A család ezzel a társadalom alapvető sejtje. Olyan egység, mely a társadalmi viszonyokban központi helyet foglal el, és az egyén és a társadalom jólétéhez és működéséhez szükséges alapvető funkciókat tölt be.

Reális képet akkor kaphatunk gyermekeinkről, ha megismerjük a mikrokörnyezetüket, családi körülményeiket. A család megismerésének egyik legfontosabb feltétele a kölcsönös bizalom kialakulása. A családlátogatás nagy pedagógiai tapintatot és alázatot igénylő feladat.

Az utóbbi évek tapasztalata, hogy a családok zárkózottabbá és bizalmatlanabbakká váltak. E tendencia számos okra vezethető vissza, melyek közül a legszembetűnőbb, hogy megváltozott a családok társadalmi helyzete. A társadalmi környezet eltérő adottságai és lehetőségei viszont hatással vannak a nevelés színtereire, módszereire, eszközeire.

Célravezető, ha a szülők és óvodapedagógusok őszintén megosztják egymással a gyermekkel kapcsolatos megfigyeléseiket, tapasztalataikat, és az ezek mentén közösen kialakított, egységes nevelési elvek vállalásával végzik nevelői munkájukat. A családdal való egyeztetések és a társadalmi körülmények figyelembe vételekor vigyázzunk arra, hogy a helyi nevelési programban meghatározott szakmai célok, feladatok és elvek ne sérüljenek. Az óvodavezető munkájának e területén óriási szerepe van a megfelelő kommunikációnak, a szakmai felkészültség árnyaltságának és a rugalmasságnak.

A partnerközpontú működés biztosítása élő és fejlődőképes kapcsolatok létrehozásával történik. E nem csekély szervezőmunkával járó tevékenység az óvodavezető részéről hatékony és célirányos kommunikációt, diplomáciai érzéket és alapos szakmai felkészültséget igényel.

A működőképes kapcsolatok feltételeinek megteremtésekor fontos az együttműködés céljainak meghatározása, a sikeres együttműködés alapelveinek kidolgozása, a költséghatékony gazdálkodás, az együttműködő felek és intézmények egyéni arculatának, autonómiájának megőrzése, az ellátandó feladatok körének pontos meghatározása, a feladatok ellátásának, s mindenekelőtt a törvényi feltételek biztosítása.

Az óvodavezetői munka nem korlátozódik az intézményre, hiszen a nevelői feladatok ellátásához szükséges, hogy az adott településen és körzetében az óvoda markáns arculattal jelenjék meg mint a 0-7 éves korosztályok fejlesztésével foglalkozó intézmény.

A tudatos óvodavezető jövőképében az egyik kiemelt pillér, hogy az óvoda munkatársi közössége úgy szerepeljen a településen élők köztudatában mint biztos és elérhető szakemberek csoportja. Egy olyan összetett feladat, mint egy óvoda arculatának, identitásának elemzése, tervezése nem egyetlen alkalommal történik meg, hanem alapos és hosszú távú tervezés keretében zajlik – és igazán soha nem befejezett folyamat Felmerülhet egy-egy új nézőpont, vagy olyan külső hatások érhetik az óvodát, amelyek másfelé terelik az intézmény életét. Ugyanúgy elévülhet az arculati elemek tára a tervezett időn belül pusztán azért, mert a belső összetevők, elemek már túlnőtték az eredeti korlátokat.

Az óvodavezető missziójának, feladatának tekinti, hogy a fejlesztési munka presztízsét emelje, a fejlesztési módszereket ismertté és elérhetővé tegye, ügyeljen arra, hogy azok színvonala folyamatosan emelkedjék, szakmai partnerkapcsolatokat építsen, képezze magát, hogy munkája színvonalát a megfelelő szinten és naprakészen tudja tartani.

Kifejleszteni, csiszolni, finomítani

Az óvodavezető az intézményének feladatköreit szem előtt tartva végzi tervező, szervező és fejlesztő munkáját. A gyerekeknél az alapkészségek és a kompetenciák fejlesztésén, az iskolai életre való felkészítésen, az esélyegyenlőség biztosításán, a hátrányok kompenzálásán, az ismeretközvetítésen, a tehetséggondozáson és a személyiségfejlesztésen keresztül kerülnek megvalósításra az óvodai nevelés funkciói.

Az iskoláskor előtti nevelés színterei közül csak az óvodában folyik tudatosan tervezett, tevékenységhez kapcsolt nevelés, mely a gyermekek fő tevékenységi formájából, a játékból indul ki. Az óvodák tevékenységrendszere a legéletszerűbb, ezért megőrzendő.

Az óvodavezető számára elengedhetetlen feladat, hogy gondoskodjék arról, hogy ne kelljen a gyermekeknek hamarabb csinálniuk mindent, mint ami természetes és jellemző lenne az óvodáskorra.

A jól irányított, céltudatos, magas szakmai színvonalon ellátott óvodai nevelés alapozó jellegű, és meghatározó szerepet játszik a gyermek életminőségének alakításában. Személyiségformáló, szokás- és szabálykialakító szerepét tekintjük a nevelés központi elemének, és a tevékenységeket (játék, vers, mese, ének-zene, énekes játék, rajzolás, mintázás, mozgás stb.) erre a vezérfonalra fűzzük fel.

Ancsel Éva szerint: „Nem megzabolázandó természeti erő a gyermek. Kifejleszteni, csiszolni, finomítani kell azt, ami a gyermekben benne van. […] Mutassuk meg a világot olyannak amilyen, örömre szabottan minden kényszer nélkül, hogy az eredmény ne maradjon el…” Ha ezt tesszük, voltaképpen már nevelünk.

A humánerőforrás fejlesztése

A megalapozott és sikeres nevelés kulcsa, hogy az intézmény élén felkészült, azonos értékeket valló és képviselő vezetők legyenek. Kiemelt feladat a humánerőforrás fejlesztése során a vezető szakmai alkalmasságának erősítése, hogy készen álljon az intézmény jövőképében, küldetésnyilatkozatában megfogalmazott feladatok és célok megvalósítására, a törvényes rend biztosítására.

A stratégiai célok megvalósítása érdekében az óvodában vezetői tanács, ezen belül vezetői körök működnek. A felsővezetői kört az intézményvezető, a tagintézmény-vezetők, a vezető-helyettesek alkotják. A középvezetői kört a szakmai vezetők és a munkaközösség vezetők jelentik. A vezetői tanács tagjai továbbá, a szakszervezet és a közalkalmazotti tanács képviselői. A felelősök rendszere eredményesen segíti az óvodairányítás feladatait. Az emberi erőforrások menedzselése érdekében kidolgozott kiválasztási és betanulási rend alkalmazásával, vezető utánpótlás kinevelése valósul meg.

Az óvodavezetőnek a szervezetfejlesztés sajátosságainak és a vonatkozó jogszabályoknak ismeretében kell közreműködnie az óvodai szervezet folyamatos fejlesztésében. Innovációs törekvéseinek, alkalmazott módszereinek a partnerközpontú szemléleten alapuló egységes értékrend kialakítását kell szolgálniuk.

A célok eléréséhez a sikerorientált vezetőn túl, szükség van valamennyi munkatárs esetében a szükséges kompetenciák erősítésére és a szakmai önmegvalósítás támogatására. Minden állománycsoport esetében támogatni kell az önképzést, és a továbbképzést. Az óvodavezetőnek legyen erre igénye és tehetsége a megvalósítást illetően.

A nevelőmunka szempontjából elengedhetetlen feltétel a kisegítő személyzet szerepe fontosságának tudatosítása. Szoros együttműködésnek kell kialakulnia közöttük és az óvodapedagógusok között.

Az óvodavezetőnek az intézményben történő szervezést, átszervezést követő vezetői feladatok elvégzését is pontosan kell végeznie. Az aktuális törvényi kötelezettségeknek tájékozottan és pontosan kell eleget tennie. Felkészültségét, gyors döntési és szervezési feladatait, javasolt terveit akkor tudja érvényre juttatni, ha ismeri az átszervezést szükségessé tevő demográfiai mutatókat, illetve a fenntartó oktatási-nevelési koncepcióját.

„A gyermekek ösztönösen értenek a pénzhez”. (Márai Sándor)

A vezető feladata az egészséges és biztonságos intézményi környezet kialakítása és fenntartása, melynek szerves részét képezi a gazdálkodás. A felelős gazdálkodás az adottságok és lehetőségek reális felismerését, felmérését feltételezi, valamint a mértékletesség alapvető életfelfogását.

Régen azt osztották fel, amit megtermeltek, nem lépték túl a kereteket, nem lehetetlenítették el a jövőjüket. Nem csak fogyasztottak, hanem gazdálkodtak, beosztottak. A beosztás nem szükséget vagy bőséget jelentett, hanem a mértéket. A mértékletesség nem a megvonást jelentette, hanem a tobzódás kerülését. Mindennek értéke, helye volt, semmi nem veszett kárba. Nem termeltek felesleges hulladékot, mindent visszaforgattak a természetbe. A mi célunk se az legyen, hogy jó fogyasztók hanem, hogy jó gazdák legyünk.

Az óvoda gazdálkodását tekintve az a legfontosabb feladat, hogy az intézmény működése során a pénzügyi és számviteli szabályok betartásával biztosítva legyenek az alapfeladat ellátásához szükséges humán és tárgyi feltételek, valamint a szakmai anyagok.

Fontos szempont a bér- és munkaerő-gazdálkodás összhangjának és hatékonyságának megteremtése. Emellett pályázati stratégiák újratervezésével (például kockázatelemzés készítésével) és pályázati források felhasználásával segítheti az óvodavezető az intézmény műszaki állapotát a megfelelő szintre hozni, felszereltségét korszerűsíteni. Ez nem könnyű feladat, mert az óvodák tárgyi feltételei összességében még elfogadhatóak, de az egyes műszaki eszközök, bútorok idővel elhasználódnak, karbantartási igényük nagy, fejlesztésük és cseréjük folyamatosan szükséges.

Információs és kommunikációs technológia működtetése

Ma a kommunikáció bűvöletében élünk. Az a sikeres ember, aki jól kommunikál. Valójában nem is lehet nem kommunikálni: bármit teszünk, annak kommunikációs jelentősége van. Ha a kommunikáció ennyire fontos tényező az életünkben, akkor mi az oka annak, hogy a meg nem értettség az egyik leggyakoribb érzés bennünk? Csalódottak vagyunk, mert a másik nem érti, mit akarunk, mit mondunk, és észre sem vesszük, elbeszélünk egymás mellett, fújjuk a saját nótánkat.

A vezető kiemelt képessége a lényeglátás, a tények kiszűrése és a lehetőségekre koncentráló előremutató magatartás. Fel kell ismernie, hogy minden ember más: ki-ki különböző dolgokat tart fontosnak, és eltérőek a gondolkodási szokások is, amelyek meghatározzák az egyes döntéseket.

Az óvodavezető munkájával kapcsolatban nem mellékes, hogy döntései a helyi szűkebb és tágabb társadalom számára ismertek, átláthatók, követhetők legyenek; az óvodai nevelésben érdekelt szülők, az intézmények vezetői és dolgozói részt vehessenek a fenntartói döntések kialakításában. A tájékoztatás, a nyilvánosság elérése a lehető legtöbb eszközön és formán keresztül történjék, segítve ezzel a fenti célok mellett az óvoda arculatának megteremtését és építését.

Az óvodán belüli kommunikáció nem kizárólag technikai kérdés, hanem szorosan összefügg az adott közösség szervezeti kultúrájával is. A cél: egy sokszínű életet élő közösség működtetése. Minden szervezetben – így az óvodában is – létkérdés a befelé irányuló és a szervezeten belül keletkező információk ésszerű, hatékony és gyors áramoltatása. Az óvodavezetőnek tisztában kell lennie az eredményes kommunikáció követelményrendszerével, és azt hatékonyan kell tudnia alkalmazni.

Elméletileg az óvodában meglévő kommunikáció kétféle lehet: centralizált és decentralizált. Az óvodavezetőnek kizárólagos felelőssége van az óvoda zavartalan és törvényes működéséért, ezért a decentralizált irányítási formát az óvoda esetében nem tartom értelmezhetőnek.

A centralizált változatot jellemzi, hogy a vezető a „szíve” is egyben a szervezetnek. Általa és rajta keresztül áramolnak az információk. Ennek előnye a gyorsaság, hatékonyság, célirányosság.

Viszont hátránya, hogy ennek a tevékenységnek minden terhét egyedül viszi, az ő felelőssége aránytalanul nagy a többiekéhez képest, és mivel kizárólagosan ő a „szűrő” is, így egyfajta monopolhelyzetben van. Ennek természetesen nem szükségszerűen van bármilyen negatív következménye az óvoda életére, viszont a többiek aktivitása szélesíthet a vezető látószögén. Több szűrő is érvényesülhet, amikor az óvodavezető szervezői munkája során folyamatosan lehetőséget teremt a pedagógiai értékek és szakmai tapasztalatok megbeszélésére, és a vitatott vagy nyitott kérdésekben konszenzust keres. Minden döntés előkészítésében módszerként jelenik meg a kétirányú kommunikáció, melynek az óvoda használói élvezhetik az előnyeit.

Az óvoda külső kommunikációjával kapcsolatban a legtávolabbról indulva, a tömegkommunikációs eszközök igénybe vételét említhetjük. A nyilvánosság elé való kiállás első lépésének az internetes felület mutatkozik a legcélravezetőbbnek. Egy profi honlap, egy frissen tartott, életképes blog minden tekintetben szolgálja az óvodai nevelés céljainak megvalósulását.

A külső kommunikáció magába foglalja az önkormányzattal, megyei szervekkel, más

partnerekkel való formális vagy informális kapcsolattartást is.

Tájékoztatás és nyilvánosság

Az átgondolt, időben elindított és sikeresen végigvitt kommunikáció előzheti csak meg az esetleges ellenállás kialakulását, és segítheti mind az óvoda működésének, mind az óvodavezető munkájának az elfogadását, sikerét.

Minden nyilvánosságra tartozó feladat, terv megvalósításakor, vagy rendezvény szervezésekor előre meg kell határozni a kommunikációs célcsoportot. Kikhez akarunk szólni? Kik lesznek a partnereink? Az óvodavezetőnek ezért ismernie kell az óvoda használóinak, elsősorban a gyermekeknek és a szülőknek az igényeit, de a fenntartó és más partnerek elvárásait is:

·        Az állam megkívánja a kötelező dokumentumok meglétét a hatályos törvények és rendeletek alapján.

·        A fenntartó a biztonságos és zavartalan működés biztosításával és a minőségi fejlesztésekkel törődik elsődlegesen.

·        A szülői elvárások tekintetében növekvő igényszint jelenik meg. A gyermekek ellátásán, nevelésén, fejlesztésén túlmenően különféle egyéb szolgáltatások, képzések, programok megszervezését is lényegesnek tartják.

·        Az egyes hasonló típusú intézmények igyekeznek kitűnni a gyerekekért, szülőkért folytatott harcban, ennek nyomán igazi versenyhelyzet alakul ki az adott körzetekben.

·        A nevelőtestület, a kollégák elvárják, hogy a vezető ne csupán elkötelezett legyen irányukba, de komoly és nagyon differenciált, személyre szóló motiválást is tudjon alkalmazni.

·        Nem utolsó sorban, megjelenik a gyermekek elvárása. A gyermekeké, akiknek a világát ma már számos olyan modern eszköz és élmény tarkítja, amelyek mellett nehéz újszerűbb és izgalmasabb, kreatívabb látnivalót vagy ismeretanyagot kitalálni.

A feladat szerteágazó, megvalósítása magas szakmai színvonalon művelt kommunikációt feltételez.

Esélyegyenlőség

„Mindenki egyenlő, de nem egyforma.” (Patricia Broadfoot) Az esélyegyenlőség feltételeinek megteremtése és fejlesztése kiemelt vezetői feladat. Az esélyegyenlőségi programnak különösen a közoktatás terén megvalósuló esélyegyenlőség előmozdítását kell ösztönözni.

Az esélyegyenlőség érvényesítése érdekében különös figyelmet kell fordítani minden infrastrukturális és szakmai fejlesztés támogatása esetén a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek és a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek helyzetére.

Tehetséggondozás

Vegyétek észre, ha egy gyerek különleges, nem azért különleges, mert különb akar lenni, hanem azért, mert nem tud más lenni." (Szabó Magda) Az óvodák alaptevékenységük részének tekintik a kisgyermekek tehetséggondozását, ahol vezető érték a gyerekek optimális fejlesztése, a differenciált foglalkozásvezetés.

Az óvoda, a tehetség felfedezésének és fejlesztésének nem elhanyagolandó színtere, melynek jelentős szerepe van a tehetséges gyermekek „elkallódásának” megelőzésében.

Az óvodavezető olyan szakmai bázist tud teremteni a továbbképzések és a humánerőforrás célirányos fejlesztése során, mely megfelelő képzettségű nevelők kezébe helyezi a tehetséges gyermekek felfedezését, haladásuk segítését, támogatását.

Az óvodavezető sokrétű, szerteágazó felelősségteljes munkájának és az általa vezetett nevelőtestület összehangolt nevelésének eredménye, amikor nem fától fáig vezetjük a gyermeket, hanem képesek vagyunk megmutatni neki az erdőt. Kinyitjuk a tudatát, hogy legyen füle a hallásra, szeme a látásra és segítünk megtalálni a járható utakat. Hagyjuk a saját tempójában haladni, nem hajszoljuk, vagy fékezzük, nem akasztunk felesleges terheket rá. Megmutatjuk, hogy nem bírái, hanem társai vagyunk ezen az úton.