Kényelmes életem kevésbé kellemesre váltott.
Pár napon belül Máriának sikerült mindenkit meggyőznie, hogy fantasztikus ötlet
lenne meglátogatni unokanővérét, Erzsébetet, aki az ország déli részén,
Jeruzsálemben lakott. Nyilvánvaló volt, hogy Erzsébet örülne a látogatásnak.
Mindig is közel álltak egymáshoz. Annak ellenére, hogy nagy volt köztük a
korkülönbség, Erzsébet mindig olyan volt Máriának, mint egy drága nagynéni.
Erzsébet maga is akkor ismerte meg igazán az
életet, amikor az övé fenekestől felfordult. Sok-sok évnyi házasság után,
ugyanis végre gyermeket várt. Volt ebben valami csodálatos, ugyanakkor teljesen
elképesztő is! Azt hiszem, Mária azt remélte, hogy Erzsébet segít majd neki
megérteni és elhinni azt, ami vele történt. Végül is Erzsébetnek már gyakorlata
volt abban, hogy hihetetlen dolgokra tegye fel az életét.
Másrészt Erzsébet is örült a találkozásnak,
hogy végre tud valakivel pár szót váltani. A férje ugyanis meglehetősen lassan
fogta fel, hogy mi történik velük és körülöttük, így Gábriel némává tette
egészen addig, míg a fiúk meg nem születik. Gábriel itt is bekavart a dolgokba…
Mária és Erzsébet bizonyára ki sem fogytak a
szóból, csak beszéltek, beszéltek. Ezalatt én otthon voltam és Máriát vártam.
Csak az illata volt velem, hogy nap nap után felidézhessem őt. (A történetet
elolvashatod Lk 1,5–25.39–56-ban.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése