Ádvant 15. napja - A próféta macskájának története folytatás

Az idő egyre csak telt-múlt. Sok-sok idő. Mi továbbra is álmodoztunk és reménykedtünk. Úgy tűnt, semmi sem történik. Leszámítva azt, hogy az emberek próbáltak engedelmeskedni Istennek. Bár ez nem mindig jött nekik össze, sőt néha egészen rosszul sültek el a dolgok. Máskor meg semmi erőfeszítést sem tettek... vagyis a szokásos. 

A templomban szoktunk énekelni egy dalt: "Várj, ember szíve, készen!" (Evangélikus Énekeskönyv 140). Az eddigi tapasztalataim alapján bátran kijelenthetem, hogy az emberek nem túl jók sem a várakozásban, sem a felkészültségben. Mi, macskák, ebben sokkal előrébb tartunk! (Olvasd el a Zsolt 37-t!)