Telt-múlt az idő... Olykor meglehetősen össze-vissza telt. Vagy inkább unalmasan múlt. Meg kell hagyni, néha kifejezetten izgalmas időszakok is voltak. Háborúk és éhínségek, győzelmek és királyok jöttek-mentek. És történtek egészen fura dolgok is - például amikor a filiszteusok, akik amúgy megbízható rendszerességgel folyton támadták Izraelt, Istennek arany egereket készítettek jóvátételi ajándékként (teljesen komoly! Lapozd csak fel 1Sám 6,4-t!). Bizonyára nagyon helyesek voltak - no, de mi haszna van egy arany egérnek?
Izrael fiai szintén elég jók voltak az Istennek tett felajánlásokban - néhány áldozat engem és a családomat évekre ellátott volna ennivalóval. A tetteik viszont meglehetősen elmaradtak az ajándékaik mögött. Ekkor jött viszont az én gazdám, aki egy próféta volt. Á dehogy, ennek semmi köze sincs a profithoz. Szinte semmi pénzt nem jelentett a munkája. De ha már itt tartunk, hadd említsem meg, hogy akkortájt minden macskának magának kellett gondoskodnia a mindennapi betevője megszerzéséről. Becsületünkre legyen mondva, megoldottuk.
A legjobb egyébként az volt, hogy a gazdám majdnem annyira szoros kapcsolatban volt Istennel, mint mi macskák. Tudott egészen csöndben lenni, csak várni, fülelni... és képes volt élvezni is Isten társaságát. Néha azon töprengek, hogy mi baja lehet az embereknek, hogy olyan kevéssé tudják élvezni az életüket. Pedig teli van annyi meg annyi szaglászni, felfedezni és elkapni valóval. Némelyik ember, úgy tűnik, még azt sem tudja, hogy Isten mindig itt van körülöttünk!
A gazdám nagyon jól tudott beszélni, de hallgatni is. Az emberek azt mondják, hasonlítok rá. Bár ez így nem pontos, az igazság az, hogy ő hasonlít rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése