Mi négyen épp, hogy csak lepihentünk. Teljesen ki voltunk merülve. Én már egy vagy két perce álomba is zuhantam. Hirtelen az istálló tele lett emberrel. Durva arcúak és meglehetősen büdösek voltak. Pásztorok.
József rögtön felpattant, hogy megvédje Máriát és a gyermeket. Én is felugrottam, készen arra, hogy harcoljak az istállómért. De a férfiak nagyon csöndesek voltak. Szinte félénkek. Egyik-másikuk azt dadogta: “Az angyal mondta. Ő a Messiás. Dávid fia.”
Majd összeszedték magukat, és elmeséltek mindent az angyalokról, az éneklésről, a nagy világosságról és az angyalok üzenetéről. A kisbaba egy igazán különleges gyermek volt. Most már én is örültem, hogy felébresztettek, és nem maradtam le egyetlen percről sem.
Megérte részesévé válni mindennek: Isten gyermekké lett! Nem éppen kismacska, de azért elég közel van hozzá! Hangosan dorombolni kezdtem örömömben. “Nézzétek, még a macska is tudja, mi történt ma éjjel” - mondta az egyik pásztor. (Lk 2,15-20)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése