Jó nagy zűr kerekedett, mikor Mária hazaért
Erzsébettől. Ahogy belépett, mesélni kezdte, hogy mi újság Erzsébettel,
Zakariással és az újszülött kisbabájukkal. Nem igazán figyelt a mondókájára
senki. Mostanra ugyanis teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy Mária maga is
gyermeket vár. Mivel az elmúlt három hónapban senki sem látta, mindenki
megdöbbent. Nehéz időszaknak néztünk elébe.
József, a vőlegénye teljesen összetört a hír
hallatán. Azon kezdett dolgozni, hogy a lehető legtapintatosabban, ugyanakkor
leggyorsabban lemondja az esküvőt. Eleinte nem értettem, hogy Mária miért nem
magyarázta el a többieknek Gábrielt, Istent és az egész ígéretet a Messiásról.
Aztán rájöttem, hogy József úgysem lenne képes ezt megérteni. Fogalmam sem
volt, hogyan tudnék Máriának segíteni, napokig dorombolni sem tudtam a belső
feszültségtől.
Egy nap hirtelen minden megváltozott. József
ismét elkezdett átjárni hozzánk. Megint olyan volt, mint régen, kedves és
figyelmes Máriával. A szomszédok csak ámultak és bámultak. Kihallgattam, hogy
miről sugdolóztak, és megértettem, hogy Isten mindent elrendezett. Most már
József is mindent értett. Csodálattal telten emlegették Ézsaiás egyik
próféciáját, mely éppen megvalósulóban volt (megtalálod Mt 1,22–23-ban).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése