Hát, az én történetem igazán rendkívüli. Nekem ugyanis kijutott az a megtiszteltetés, hogy jelen lehessek, amikor a várakozás a végéhez ért. Sok-sok macskaöltőn keresztül reménykedtünk. Olyan sokáig kellett várnunk, hogy néha már szinte el is felejtettük, mire várakozunk annyira. Isten ezekben az időkben mindig küldött valakit, aki emlékeztetett bennünket a Messiásra, akinek az eljövetelét egykor megígérte. Illetve, hogy pontosak legyünk, Isten folyton erről beszélt, és olykor egyikünk figyelt is arra, amit Isten mondott és emlékeztette a többieket.
Mi, macskák, nagyon tudunk várni. Szeretünk csendben lenni és az élet nagy igazságain merengeni. Sok ember azt hiszi, hogy alszunk - de tévednek, mégpedig nagyot! Remélem, egyszer Isten felvilágosítja majd őket minderről, és megtanulják jobban becsülni a macskáikat...
Egy nap, különös dolog történt. Mintha megkaptuk volna a kulcsot a titkok ajtajához. (Olvasd el Ef 1,9-10-t!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése