Forrás: http://www.boredpanda.com/cat-animals-photography-felicity-berkleef/?image_id=photographing-cats-helps-me-deal-with-my-insecurity-and-dark-past__880.jpg
Én már sok évvel József után születtem. Kiscica koromban a királyi udvari szolgálatokra képeztek ki. Gazdám a királyi család egyik hercegkisasszonya volt. Ügyes, szorgos macska voltam, és hamarosan nélkülözhetetlenné váltam számára. Szerette, ha körülötte vagyok, bármivel is foglalkozott éppen. Csodálatos életem volt mellette. Egyik nap, amikor szokása szerint a folyóhoz ment fürdeni, én is vele mentem. Míg ő a vízben volt, én a napon nyújtózkodtam. Élveztem a napfényt. Pompásan néztem ám ki, amikor a fülemet hegyeztem... Egyszer csak halk nyávogást hallottam a folyó felől. Macskakölyök van a vízben! Felpattantam, a hercegkisasszonyhoz szaladtam, és minden úton-módon próbáltam az értésére adni, hogy tennie kell valamit. Elvégre mégsem várhatja tőlem senki, hogy belegázoljak a folyóba!
Végül sikerült megértetni magam. A hercegnő beküldte a szolgálólányait, hogy megnézzék, mi történt. Hihetetlen, de nem macska volt, hanem egy újszülött csecsemő. A hercegnő magához vette és Mózesnek nevezte el. Nagyon jó barátok lettünk a kisfiúval. Akkor még nem is sejtettem, mekkora jelentősége volt annak, hogy ilyen remek a hallásom.
A történetet mások is megírták. Itt olvashatjátok: 2Móz 2,1-10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése