Az új látogatók majdnem olyan izgalmasak voltak, mint a csillag. Olyan országokból érkeztek, melyekről még sosem hallottam, olyan nyelveken beszéltek, melyeknek még a hangzása is idegenül csengett, fura ruhákat viseltek, és elképesztő állatok hátán utaztak idáig. Azt magyarázták, hogy a csillag miatt jöttek. Az éjszakai égeből kiolvasták ennek a kisgyermeknek a születését. Fogalmam sincs, hogy csinálhatták. Amennyire én látom, a könyvek, melyeket magukkal hoztak, elég bonyolultak, tele vannak érthetelennél érthetetlenebb ábrákkal. Ezen felül még csillagokból is olvasnak…
Mindnyájan úgy láttuk, hogy Isten segítette őket idáig. Szerintük Heródes király is a segítségükre volt, bár amit eddig hallottam róla… akkor már inkább elhiszem ezt a csillagolvasós történetet. És igazam lett!
A látogatók megtöltötték a kis házat, ahol laktunk. Nagyon különleges ajándékokat adtak a gyermeknek - bár őszintén szólva, egy marék egér hasznosabbnak tűnt azoknál, de Mária és József udvarias és kedves volt velük. A látogatók mág az ajándékaiknál is furcsábban viselkedtek: letérdeltek, és úgy imádták a csecsemőt, mint Istent. Ekkor mindenki nagyon elcsendesedett, én is csöndben ültem, nem fészkelődtem. Lassanként rájöttem, hogy igazuk volt. Én is melléjük lépegettem, a hátamra feküdtem és úgy imádtam a gyermeket. Ő örömében nagyokat kacagott. (Mt 2,11)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése