Én vagyok az istálló macskája. Jó életem van. Otthonom nem olyan kényelmes és puha, mint a házi macskáké, de egész vállalható, fekhelyem abban a sarokban van, amelyik a legkevésbé huzatos. Rengeteg az egér, folyton itt rohangálnak, csak ki kell nyújtanom a mancsom és jóllakom. A szabadságom pedig minden kényelmetlenséget megér. Büszke vagyok független és csendes életemre.
Nem töltött el valami nagy boldogsággal, amikor egyik este - pont amikor neki készülődtem egy jó kis durmolásnak a nagy egerészés után - a szomszédos fogadó tulaja kivágta az ajtót és két embert tessékelt befelé, hogy itt töltsék az éjszakát az én istállómban. Nyilvánvaló volt, hogy a békés életemnek egy időre annyi.
Az asszony szülni készült, már erős fájásai voltak. Azt mind tudjuk, milyen zajt tudnak csapni a macskakölykök - mondhatom, a csecsemők sokkal rosszabbak. El sem tudtam képzelni, mit keresnek az istállóban, s miért nem valamelyik fogadóban szálltak meg. (Lk 2,7 megadja a magyarázatot.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése