Az Ausztriai Ágostai és
Helvét Hitvallású Evangélikus Egyház (Evangelische Kirche A. B. und H. B.) a
reformáció 2017-es jubileumához kapcsolódóan a 2015-ös évet a nevelés és
oktatás évévé nyilvánította. A témaévben Leben. Lernen. Glauben. (Élni.
Tanulni. Hinni.) címmel egy kis kötet is készült, mely az egyházi nevelési és
oktatási témákat az elemzés, az értékelés és az előretekintés hármasságát szem
előtt tartva mutatja be.
E cikk arra
vállalkozik, hogy a kötet alapján dióhéjban bemutassa az osztrák protestáns
óvodai és iskolai rendszer, a hitoktatás, a konfirmációi oktatás és a teológiai
képzés legfontosabb jellegzetességeit.
A protestáns egyház
Ausztriában
Az osztrák egyház evangélikusokat és reformátusokat tömörítő
protestáns egyház.[1]
Mintegy 309.173 tagjával a 8,5 millió lakosú Ausztria lakosságának 3,6 %-át
teszi ki. Az egyháztagok többsége evangélikus (295.568 fő), kis részük
református (13.605 fő).[2]
Az egyházak sem hitvallási, sem kormányzati szempontból nem alkotnak uniót, de
közös érdekeik figyelembevételével számos területen szorosan együttműködnek, és
együtt alkotják az Ausztriai Ágostai és Helvét Hitvallású Evangélikus Egyházat,
mely egy evangélikus és egy református tagegyházból áll. Külön zsinataik
mellett egy közös zsinatuk is van; a végrehajtásért pedig egy közös egyháztanács
felel. Az evangélikus egyház élén a püspök áll, a református egyház vezetője az
országos szuperintendens.
Óvodai nevelés
Az osztrák óvodák 60%-a állami, 40%-a magánkézben van. A magánóvodák
között katolikus, protestáns, valamint cégek és egyesületek által fenntartott
intézményeket találunk. Az osztrák protestáns egyháznak negyvennégy óvodája
van, melyek közül harminc diakóniai, tizenhárom egyházközségi és egy egyesületi
fenntartásban[3]
működik. A negyvennégy intézménybe összesen 2060 gyermek jár, a protestáns
óvodák az összes osztrák óvoda 0,8%-át teszik ki. A kilenc osztrák tartományból
– Vorarlberg és Burgenland kivételével – hétben működik protestáns óvoda: Tirolban
egy, Salzburgban kettő, Karintiában kilenc, Stájerországban öt,
Felső-Ausztriában nyolc, Alsó-Ausztriában kettő, Bécsben tizenhét).
Az óvodák valamivel több, mint egynegyede
(negyvennégyből tizenkettő) a reformpedagógiai módszerek mellett kötelezte el
magát, és Montessori óvodaként működik. Az óvodákba járó gyermekek vallási
megoszlása a következő: katolikus 48%, protestáns 25%, muszlim 5%, egyéb
felekezet ill. egyház tagja 9%, vallási közösséghez nem tartozó 13%.
Az osztrák protestáns óvodák lehetőséget nyújtanak
a gyermekek számára, hogy biztonságos környezetben tudják kibontakoztatni
képességeiket, belenőjenek a velük egykorúak közösségébe, hogy megtanuljanak
döntéseket hozni és a döntéseikért felelősséget vállalni. A gyermekeknek és szüleiknek lehetőségük van
megismerni Istent és választ kapni az élet alapvető kérdéseire, a keresztény üzenet
az egész pedagógiai munkát áthatja, és megnyilvánul az óvodapedagógusok
gyermekekkel való bánásmódjában, a konfliktusok megoldásában, a játék és a
térkialakítás során.
Friedrich Schweitzer valláspedagógus szerint a
gyermekeknek joguk van ahhoz, hogy halljanak a hittel, vallással kapcsolatos dolgokról
(Recht auf Religion). A protestáns óvodákban a gyermekek személyes hite
megalapozásának fontos alapkövei az énekek és imádságok, a bibliai történetek
és az egyházi év ünnepei.
A szülőkkel való kapcsolattartás nem elhanyagolható,
amikor az egyházi óvodai nevelésről beszélünk. Fontos, hogy szülői ház vallásos
hátterét az óvodában messzemenően elismerjék, illetve, hogy egyházhoz nem
kötődő szülők is választ kapjanak a kérdéseikre. Az óvodai nevelés Ausztriában
egy felekezetileg, vallásilag és világnézetileg plurális társadalomban
történik, ezért az, hogy az óvodai nevelés ökumenikus és vallásközi legyen, ma
már elengedhetetlen feltétele az óvodai munkának. Az osztrák protestáns egyház
óvodái ezzel a nyitottsággal dolgoznak, amely teret biztosít az esetenként
eltérő vallási vagy nyelvi közegből érkező gyermekek és szüleik számára is.
Bár 2014-ben Ausztria 8455 óvodájából „csupán”
negyvennégy működött protestáns fenntartásban, arra a kérdésre, hogy az óvodák
fenntartása az Ausztriai Ágostai és Helvét Hitvallású Evangélikus Egyház
alapvető tevékenységéhez tartozik-e, egyértelmű igen a válasz. Nem utolsósorban
azért, mert a gyermekeknek szükségük van arra, hogy minden segítséget és
támogatást megkapjanak akkor, amikor hittel kapcsolatos kérdéseket tesznek fel.
Iskolai oktatás
Az osztrák protestáns iskolarendszerre vonatkozó szabályzat az általános
rendelkezéseiben a következőképpen fogalmaz az iskolákkal kapcsolatban: az
intézmények azt juttatják kifejezésre, hogy az Ausztriai Ágostai és Helvét
Hitvallású Evangélikus Egyház Jézus Krisztus evangéliumára alapozva, a
reformáció szellemében, a mai társadalomban élve miként értelmezi a
gyermekekért és a fiatalokért érzett felelősségét.
A protestáns iskolákat mindezek fényében a
következők jellemzik:
- a tanításban és az iskolai élet szervezésében a bibliai emberkép alapján tájékozódnak;
- a keresztény spiritualitás színterei, amelyben a tanulás és tanítás keresztény közösségben történik;
- a személyiség egészére összepontosítanak;
- olyan tudást adnak, mely képessé teszi a tanulókat arra, hogy eligazodjanak a világban, támogatják a kritikai képesség kifejlesztését és az erkölcsi ítélőképesség kibontakozását;
- képessé teszik a fiatalokat, hogy önállóan tudják formálni jövőjüket és felelősséget tudjanak vállalni a társadalom alakításában;
- integrálják a fogyatékkal élőket;
- a vallási-spirituális dimenzió jelenlétét feltétlenül szükségesnek tartják, ezért minden tanulójuk hittanoktatásban részesül;
- nyitottak a más felekezetekhez és vallásokhoz tartozók és a vallástalanok felé;
- gondoskodnak arról, hogy a vallásos légkör áthassa az összes oktatott tárgyat, és a közös rítusok, ünnepek által az egész iskolai életet;
- számítanak arra, hogy az iskolában dolgozók, de különösen is a tanulók, szüleik és a pedagógusok egyetértenek az iskola célkitűzéseivel, és együtt munkálkodnak azok megvalósításán.[4]
Az egyház negyvenegy iskolát tart fenn a következő
iskolatípusonkénti megoszlásban: tizenkettő alsó tagozatos iskola, hét felső
tagozatos iskola, egy gyógypedagógiai iskola, öt gimnázium, kettő technikum,
egy középszintű szakiskola, három egyesített alsó és felső tagozattal működő általános
iskola (1-8. osztály), kettő zeneiskola és nyolc egészségügyi szakiskola (idősgondozási,
gyógypedagógiai, valamint betegápolási szakirányokkal). Az iskolák egyházi,
diakóniai vagy egyesületi fenntartásban működnek, többségük szülői kezdeményezésre
jött létre. A legutóbbi tíz évben az iskolaalapítások illetve átvételek száma
folyamatosan növekedett, és jelenleg is növekszik. Az iskolák többsége
reformpedagógiai módszerek mellett kötelezte el magát (Montessori pedagógiája,
Dalton-terv, Freinet-módszer, Birkenbihl-módszer).
Az iskolarendszer növekedésének megfelelően megsokszorozódott
az egyház iskoláiban tanuló fiatalok, illetve pedagógusok száma. 2010/11-ben
3488 tanuló és 535 pedagógus; 2013/14-ben 4269 tanuló és 743 pedagógus volt az
iskolarendszerben. A 743 pedagógusból 200-an evangélikusok vagy reformátusok, a
többiek vagy katolikusok, vagy vallási közösséghez nem tartozók. A kisebbségben
dolgozó protestáns pedagógusok számára fontos kérdés, hogy miként tudják átadni
kollégáiknak a protestáns profil értékeit a közös munka során. Ebben segítséget
jelent a fenntartó által szervezett célzott továbbképzés arról, hogy mit jelent
az evangélikus profil, a helyi egyházközséggel való kapcsolat megerősítése,
illetve az iskolai lelkigondozói rendszer kiépítése („caring community”).
Az iskolák több mint négyezer diákjának 60%
katolikus, 15% protestáns, 15% felekezethez vagy egyházhoz nem tartozó, 7%
egyéb vallási közösség tagja, 3% muszlim. Míg az óvodákban még 30% körül mozog
a nem német anyanyelvű gyermekek száma, addig az iskolában ez már csak 12%.
Ebben szerepet játszhat, hogy az iskolaválasztást erőteljesen befolyásolja a
szülők szociális státusza és iskolázottsága, valamint természetesen a lakhely.
Fontos tényező még, hogy az alsó tagozaton a tandíj nagysága elérheti a havi
300 eurót is.
Az osztrák protestáns iskolák kiemelkednek az
állami iskolák közül sokszínű diakóniai projektjeikkel. Nagy hangsúlyt
fektetnek az integrációra, a tehetséggondozásra, a fenntarthatósághoz
kapcsolódó projektekre és a teremtésvédelemre. A zenei nevelés a két
zeneiskolán keresztül (Bécsben és Innsbruckban) különleges szerepet kap az
egyházban.
A protestáns oktatás előtt álló távlatokat vizsgálva
többféle kérdés is felmerül: gyengül-e a protestáns profil azáltal, hogy a
tanulók és a tanárok többsége nem protestáns? Elfedik-e a reformpedagógiai
törekvések az egyházi, protestáns jelleget, azaz inkább jegyzik az iskolát az
intézményben alkalmazott reformpedagógiai módszerről, mint arról, hogy
protestáns?
Emellett az aktuális kihívások természetesen az
osztrák protestáns iskolákat is érintik. A PISA-felmérések azt mutatták ki,
hogy az osztrák diákok egyötöde nem képes az értő olvasásra. A szociális háttér
az OECD országok közül Németországban és Ausztriában áll a legszorosabb
összefüggésben az iskoláztatási lehetőségekkel. A tanulás joga elméletben
mindenkit megillet, de a gyakorlatban ez sajnos messzemenően nem valósul meg.
Az iskolarendszer Ausztriában nem csökkenti, hanem sokkal inkább növeli a
szociális különbségeket.
Az osztrák protestáns iskolák egy olyan időszakban
működnek, melyre az egyre erősebb (nem csupán vallási) sokszínűség a jellemző.
A gyorsan változó társadalmi viszonyok a protestáns iskolákat is kihívások elé
állítják. Az ezekre adandó válaszok során az iskoláknak különösképp
hangsúlyozniuk kell, hogy minden társadalmi réteg felé nyitottak, és mindenki
által hozzáférhető tudást biztosítanak.
Hitoktatás
A hitoktatás az osztrák egyházi dokumentumokban megfogalmazottak
szerint az egyház lényegéhez tartozó szolgálat, mely lehetőséget ad arra, hogy
a tanulók alapvető vallási kompetenciákat sajátítsanak el. Célja, hogy a
tanulók képesek legyenek keresztény hitüket az iskolai közösségben megélni,
hitbéli és etikai kérdésekre válaszokat tudjanak megfogalmazni, megismerkedjenek
különböző vallásos hagyományokkal, valamint toleránsak legyenek más vallások
képviselőivel szemben.
A hittan Ausztriában kötelező tantárgy a
hivatalosan bejegyzett egyházak és vallási közösségekhez tartozók számára. Az első
öt iskolai tanítási napon mindazonáltal a tanulóknak lehetőségük van kijelentkezni
a hittanról (14 éves korig a szülőnek, utána a tanulónak kell ezt jeleznie az
iskola felé). A tapasztalatok azt mutatják, hogy az iskolákban évről-évre
csökken a protestáns tanulók és ennek megfelelően a hittanra jelentkezők száma,
és ezzel párhuzamosan emelkedik a hittanról kijelentkezők száma. Természetesen
iskolatípusokként erőteljes különbségek figyelhetőek meg: míg kijelentkezés az
általános iskola alsó tagozatán szinte nem tapasztalható, addig a szakiskolában
a 100 %-hoz közelít a hittant „nem igénybevevők” száma.
Egy 2003-mas országos vizsgálat Ausztriában azt
mérte fel, hogy ennyire elégedettek munkájukkal a protestáns hittantanárok. Az
eredmények azt mutatták, hogy a hittant tanítók rendkívül értékesnek és
fontosnak tartják a munkájukat, bár az általános feltételeket sokszor
akadályként, teherként élték meg. 2013-ban újra lefolytatták a vizsgálatot,
mely a következő eredményt hozta: a hittantanárok továbbra is rendkívül elégedettek
voltak a munkájukkal, és ennek okaként elsősorban a tanulók bizalmát,
szeretetét és pozitív visszajelzéseit jelölték meg. A hittantanítást pozitívan
ösztönzőnek ítélték meg, s ha szabad kezet kaptak a tervezésben, az
nagymértékben hozzájárult az elégedettségükhöz. A hittantanítást nehezítő tényezők
a következők voltak: a szakmai elismerés és az iskolavezetés támogatásának
hiánya, a tanulók érdektelensége, növekvő adminisztratív munka. A vizsgálatból
egyértelműen kiderült, hogy a legnagyobb és legfontosabb támogató tényező a
hittanár számára az iskolavezetés.
A hitoktatást végzők csoportja vegyes: főiskolai és
egyetemi diplomával rendelkező hittantanárok, lelkészek, valláspedagógusok, teológusok,
végzős teológus- vagy hittantanár-hallgatók tanítanak az intézményekben. Az
utóbbi évek törekvései azt célozták, hogy a hittan minél inkább beilleszkedjék
a „rendes” iskolai tantárgyak sorába, ezt szolgálták többek között a
részletesen kidolgozott hittantantervek is. Mindezek mellett azonban a hittan a
csoportok nagysága, a tanítás légköre, de mindenekelőtt a csak a tárgyra
jellemző speciális tanulási folyamatok miatt továbbra is különleges tantárgy
marad, hiszen semmilyen más tárgy tanítása, illetve tanulása során nem játszik
olyan nagy szerepet a tanulók és a tanítók átfogó (nem csak kognitív) személyes
találkozása.
Konfirmáció
1996-ban az osztrák protestáns egyház neveléssel és oktatással
foglalkozó zsinatának teológiai bizottsága a következőket fogalmazta meg: a
konfirmációi oktatásnak három nagy célja van: a hittapasztalatok átadása, a
hittartalmak feltárása, a fiatalok meggyökereztetése a gyülekezetben.
A tények közel húsz év elteltével a következőket
mutatják: a konfirmandusok száma folyamatosan csökken (az 1970-es években
tapasztalt csúcshoz képest mára megfeleződött). A legutóbbi tíz évben a
konfirmanduskorú (tizennégy éves) protestáns fiatalok csupán 70%-a jelentkezett
konfirmációra. Egy pozitív tendencia azonban megfigyelhető: bár a statisztikai
adatok évről-évre kevesebb tizennégy évest mutatnak Ausztriában, mégis a
konfirmációra jelentkezők száma az utóbbi tíz évben nagyjából mindig 3800 fő
körül mozgott, azaz a tizennégy éves osztrák protestánsok számaránya a saját
korcsoportjukban növekszik.
Az osztrák egyház 2007 és 2009 között részt vett a
nemzetközi konfirmációkutatásban. A felmérés során huszonkilenc gyülekezet ötszáz
konfirmandusa töltötte ki a motivációra, elvárásokra, tapasztalatokra rákérdező
kérdőívet. A konfirmációkutatás eredményeit összefoglaló tanulmány a részvevők
magas elégedettségi fokát mutatta ki (a konfirmandusok 68%, az oktatók 85%, a
szülők 86%-a ítélte egyértelműen pozitívnak a konfirmációt). A legpozitívabbnak
a fiatalok a konfirmandustábort találták: a közösség átélése, barátok szerzése,
szabadidős tevékenységek mind magas pontszámokat kaptak. Problémás területnek
az istentiszteletek bizonyultak. Minél több istentiszteleten vettek részt a
fiatalok, annál inkább az volt a véleményük, hogy azok unalmasak. A kötelező részvételt,
és azt, hogy a figyelem középpontjába kerültek, negatív élményként élték meg.
A konfirmációra való felkészítés ott volt a
legeredményesebb, ahol a fiatalok igényei álltak a középpontban, és ahol
aktívan (nem csak befogadóként) tudtak részt venni a konfirmációi oktatáshoz kapcsolódó
eseményekben. A konfirmandusság bő fél évig tart, és általában pozitív, mély nyomokat
hagy a résztvevőkben (résztvevő fiatalok 68%-a egyértelműen pozitív
tapasztalatokról számolt be). A konfirmációi felkészítés két kiemelkedően
fontos eleme: a konfirmandustábor és a konfirmációra felkészítő lelkész, akihez
általában szorosan kötődnek a fiatalok.
A jövőre vonatkozóan a konfirmációs munka
sikeresebbé tételére a következő ajánlások fogalmazhatók meg:
- Az istentiszteletek csak akkor lesznek kedveltebbek, ha azokon a fiatalok valódi, aktív szerepet kapnak (például nem előre megírt szövegeket vagy imádságokat kell felolvasniuk, vagy nem olyan feladatokat kapnak, amelyeket nem tudnak önállóan alakítani, mint az érkezők üdvözlése a templom bejáratánál), hanem önállóan hozhatnak és kell is döntéseket hozniuk, mert csak így tudnak azonosulni a feladatukkal és így érzik magukénak az alkalmakat.
- A fiataloknak kérdéseik és kétségeik vannak. (Például, hogyan higgyenek a teremtő Istenben, miközben az iskolában hallott evolúciós elmélet részletes és hathatós magyarázatot kínál a világ keletkezésére? ) Fontos, hogy feltehessék a kérdéseiket, és olyan kompetens beszélgetőpartnert találjanak, aki megszólítható a hittel kapcsolatos kérdésekben. (Már csak azért is, mert a felmérések szerint az osztrák konfirmandusok csupán 46%-a hisz abban, hogy Isten teremtette a világot.) Visszajelzéseik szerint a konfirmációi felkészítés során kétharmaduk úgy érezte, hogy nem volt lehetősége arra, hogy „előálljon” a kérdéseivel.
- A konfirmáció lényeges, de legalább ugyanilyen fontos az azt követő időszak is, hogy a fiatalok, ne „kikonfirmáljanak” a gyülekezetekből. A finnek példaértékűen oldották meg a problémát azzal, hogy a konfirmált fiataljaik a következő év(ek)ben egy tanfolyam elvégzése után a gyülekezet megbízásából ifjúsági munkásként a lelkészekkel és a gyülekezet ifjúsági munkatársaival közös csapatot alkotva bekapcsolódhatnak a konfirmációra való felkészítésbe (táboroztatás, kiscsoportok vezetése, részvétel az áhítatok és istentisztelet előkészítésében, stb.).
Lelkész- és
hittantanárképzés
Ausztriában a lelkészeket, és a gimnáziumba vagy reálgimnáziumba
továbbvivő felső tagozaton illetve középiskolában tanító hittantanárokat a
bécsi egyetem protestáns teológiai karán, míg az alsó tagozaton és a
szakiskolai képzés felé irányító felső tagozaton tanító hittantanárokat a
kremsi egyházi tanító- és tanárképző főiskolán képzik.
A bécsi protestáns teológiai kar
(Evangelisch-theologische Fakultät, ETF), mintegy kétszáz éve működik, először
önállóan, majd a bécsi egyetem karaként. A kar és az egyház kölcsönös egymáshoz
kapcsolódása az 1961-es ún. Protestánstörvényben is megjelenik, mely a
következőképp rendelkezik: az evangélikus és a református egyházaknak „a
lelkészi utánpótlás tudományos képzésére valamint a teológiai kutatás és
oktatás céljaira” az osztrák állam teológiai kar fenntartását biztosítja.
A teológiai karon tanuló hallgatók átlagos létszáma
az utóbbi három évben a teológia szakirányon 140 fő, hittantanári szakirányon:
41 fő, doktoranduszok: 34 fő. A képzés az evangélikus és a református hallgatók
számára egységes, csak a rendszeres teológiai képzésben válik ketté evangélikus
és református szakirányra. A valláspedagógiai képzés – különös tekintettel az
iskolai hitoktatásra – része a lelkészképzésnek is. A kar történelmi okokból
kapcsolatban áll a délkelet-európai protestáns teológiai karokkal és
egyházakkal, de ökumenikus és vallásközi nyitottsággal működik együtt más
lelkész- és hittantanárképzésért felelős, ill. kutatóintézményekkel, így a
bécsi egyetem katolikus teológiai karával és az iszlám valláspedagógiai
intézettel is.
A protestáns teológiai karnak kihívásokkal is
szembe kell néznie. A finanszírozás a bécsi egyetemen is a hallgatók létszámától
függ. Mivel a karon tanulók létszáma az egyetem többi karával összehasonlítva
viszonylag csekély, ezért felvetődik a kérdés, hogy miként lehetne több
hallgatót megnyerni a kar számára, s ezzel összefüggésben beindíthatók-e olyan
képzések, amelyek nem kifejezetten egyházi munkaágakat céloznak meg, s ha igen,
ez hogyan befolyásolja a kar és az egyház viszonyát?
Egy másik kihívás, hogy a diploma megszerzésével a
teológiai és valláspedagógiai tanulás nem zárul le. Kérdés, hogy a kar mennyire
tud aktívan bekapcsolódni a képzés ill. továbbképzés második és harmadik
szakaszába, és az ott nyert tapasztalatok miként hasznosíthatók az
alapképzésben.
Az alsó tagozaton, a felső tagozaton és a
gyógypedagógiai iskolákban tanító hittantanárok képzéséről 1991–2007-ig a
Protestáns Valláspedagógiai Akadémia (Evangelische Religionspädagogische
Akademie, ERPA) gondoskodott. 2000-től fogva az pedagógiai akadémiák
ausztriaszerte pedagógiai, azaz tanító- és tanárképző főiskolákká alakultak. Az
ERPA kicsinysége és azon feltétel miatt, hogy önálló főiskolaként bővítenie
kellett volna a képzést, nem tudott önállósulni. Ezért több más egyházzal
együtt csatlakozott az bécsi érsekség által 2007-ben alapított tanító- és
tanárképző főiskolához (Kirchliche Pädagogische Hochschule Wien/Krems, KPH),
mely a St. Pölteni püspökséggel, az Ausztriai Ágostai és Helvét Hitvallású
Evangélikus Egyházzal, az osztrák ortodox egyházakkal és az ókatolikus
egyházzal közös fenntartásban működik, mely ökumenikus fenntartói és képzési
rendszer európai viszonylatban egyedülálló.
A hittantanári képzés nappali tagozaton hat
szemesztert tesz ki, a levelező képzés kilenc szemesztert (félévenként hétszer
kettő napos, péntek-szombati konzultációval) ölel fel. A protestáns hallgatók
létszáma a főiskolán az utóbbi négy évben átlagosan ötven volt. A hittantanárok
továbbképzése a főiskola továbbképző intézetében történik, és kiterjed a
középiskolában tanító hittantanárokra és a lelkészekre is.
A gyülekezetektől és a szakfelügyelőktől érkező
visszajelzések alapján kijelenthető, hogy a Bécsben vagy Kremsben végzett
lelkészek és hittantanárok jól képzett, motivált és szakképzett munkaerőt jelentenek
a hitoktatásban. Problémát jelent a lelkészek növekvő hittanterhelése, amely
miatt sokszor egyensúlyozni kényszerülnek a gyülekezet és az iskola között. A
kremsi főiskolai képzés magas szintű, és sok energia- és időbefektetést
követel. Ez utóbbi viszont problémát jelent olyan régiókban, ahol esetleg csak
heti 4-6 hittanórára lenne szükség. Lennének ugyanis olyan jelentkezők, akik
részmunkaidőben később szívesen tanítanának ilyen csekély óraszámban is, de nem
tudják vállalni, hogy ennek érdekében hosszú éveket szánjanak arra, hogy
mindazon képesítéseket megszerezzék, mellyel hittant taníthatnak.
A problémák ellenére mind a bécsi teológiai kar, mind
a kremsi főiskola igen fontos szerepet játszik abban, hogy az osztrák
protestáns egyházban a nevelés és az oktatás az evangélikus profilnak
megfelelően valósulhasson meg, azaz átfogó és minden dimenziót átjáró legyen,
és egy a gazdagsági növekedésre fókuszáló, fogyasztásorientált és gyakran csak
hasznosság szempontjait tartó világban az ember istenképűségét mutassa fel.
Felhasznált
irodalom
Evangelische Kirche in Österreich 2014. Zahlen & Fakten.
http://www.evang.at/kirche/zahlen-fakten/
(2015.04.21.)
Ordung für das evangelische
Schulwesen in Österreich. http://www.evang.at/fileadmin/evang.at/doc_rechtsdatenbank/evschul_o.pdf
(2015.04.21.)
Schiefermair, Karl és Krobath, Thomas (szerk.) 2015. Leben. Lernen. Glauben. Evangelischer
Bildungsbericht. Kellene a kiadó neve és a
kiadás helye.
[1] A
továbbiakban a protestáns jelzőt az Ausztriai Ágostai és Helvét Hitvallású
Evangélikus Egyházra illetve intézményeire vonatkoztatva használom, az osztrák
evangélikusok és reformátusok közösségét értve alatta.
[3] Az
ausztriai protestáns egyház által hivatalosan elismert egyesületet keresztény
szülők alapították, az intézmény Innsbruckban működik Montessori óvodaként.
[4] Ordung
für das evangelische Schulwesen in Österreich. http://www.evang.at/fileadmin/evang.at/doc_rechtsdatenbank/evschul_o.pdf
(2015.04.21.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése