Fabiny Tamás - Pap Kinga Marjatta: Szervezeti kultúra a Magyarországi Evangélikus Egyházban

Az egyházban szolgálók, a különböző munkaterületek szerves összekapcsolódása, egymásba ízesülése szükségképpen a mindennapi munka szintjén is meg kell, hogy jelenjék. A jó rendet és a lelki munkát egyaránt támogató szervezeti keretek esetleges hiányosságainak orvoslása időnként fájdalmas, ám gyógyító célú terápiás beavatkozást, de főként folyamatos prevenciós lépések alkalmazását teszi szükségessé.

   A Magyarországi Evangélikus Egyház zsinata 2013. november 29–30-i ülésszakán fogadta el a 2017-ig ívelő evangélikus stratégiát. Az öt sarokpont – az önkéntesség, a lelkészi munka támogatása, a hálózatosság, a fenntarthatóság, a hivatásszerűség – szándékunk szerint egyfajta igazodási pontként jelenhet meg a gyülekezeti és intézményi döntésekben, kijelölve a prioritások irányát. Az egyház életét alapjaiban meghatározó misszió a stratégiát átfogó (cross-cutting) szempontként határozza meg gondolkodásunkat az egyházról. Az egyház előtt a rendszerváltást követően sok évtizedes szünet után újra megnyílt a közép- és hosszú távú tervezés lehetősége: az egyház mint szervezet hatékony, hivatásszerű működését megalapozó stratégiai gondolkodás alkalmazása átfogó szemléletváltást igényel.

   Ezért az országos elnökség és az országos presbitérium az új zsinati vezetéssel összhangban egyházunkhoz kötődő világi szakemberek bevonásával kezdte meg a működési struktúrák felülvizsgálatát. Az Üllői úti országos irodának a növekvő egyházi intézményhálózat és a változó állami előírások nyomon követése kapcsán megnövekedett feladatai újszerű megoldásokat tesznek szükségessé. Az egyházvezetés igénye, hogy egyházunk adminisztrációs központja szilárd kiszolgálórendszert biztosítson a gyülekezetek, egyházmegyék, egyházkerületek és az intézmények számára, ugyanakkor hatékonyan végezze az érdemi döntés-előkészítés munkáját az egyház vezető testületei (püspöki tanács, országos elnökség stb.) felé.

   A gyülekezetközpontú szemlélet kifejezéseként létrejött a gyülekezeti és missziói osztály, amely az ifjúságtól az idősekig teljes életkori lefedésben támogatja a gyülekezetek szolgálatát, beleértve a hitoktatási kérdéseket is. Ide csatlakozhat be a sajátos missziók munkája és a Szélrózsa ifjúsági találkozó szervezőcsapata is. Az új osztály a meglévő jó gyakorlatok segítése mellett reménység szerint új gyülekezetszervezési mintákat is felmutathat.

   A hivatásszerűség jegyében újult meg a jogi és testületi iroda felépítése, az elmúlt években az egyház által egyre nagyobb mértékben kihasznált külső finanszírozási lehetőségek kezelésére pedig létrejött a pályázati osztály. Ősszel újraindul az Evangélikus Pedagógiai-szakmai Szolgáltató és Továbbképző Intézet (EPSZTI), amely egyházunk sajátos szempontjait és értékrendjét tükröző módon nyújt szakmai szolgáltatásokat a nevelési és oktatási intézményeknek. Folyamatban van az evangélikus médiamunka integrálása a különböző munkaágakat összefogó információs központ keretében. A közép- és hosszú távú stratégiai célok kijelölése, a fejlesztés jövőbeni irányainak meghatározása jegyében zajlik az Evangélikus Hittudományi Egyetem és a fóti Kántorképző Intézet működésének áttekintése.

   A bővülő oktatási és diakóniai intézményrendszer számos lehetőséget kínál a misszióra és az egyház társadalmi jelenlétének erősítésére, ugyanakkor sokféle kísértést is hordoz magában. A teljes rendszer fenntarthatóságáról való gondoskodás és az intézmények színvonalas szakmai irányítása mellett biztosítani kell az egyház hiteles jelenlétét, a fenntartó szempontjainak érvényesülését és a rendezett munkakörülményeket. Amint az elmúlt hónapok néhány esete is mutatja, a felmerülő feszültségek, az egyházi intézménybe nem illő személyi konfliktusok esetén különösen is nagy szükség van az egyház tevékeny jelenlétére, egyértelmű állásfoglalására.

   Állandó kihívást jelent az evangélikus intézményekben tanuló vagy dolgozó nem evangélikus diákok és tanárok megszólítása és integrálása: ebben kiemelkedő szerepe lehet az iskolalelkészeknek. Reménységünk van arra, hogy a közeljövőben kialakul ennek a viszonylag fiatal munkaágnak az egységes feltételrendszere.

Az egyházunkról alkotott valós kép megrajzolása mellett az adatalapú döntéshozatalt és a hatékony missziót szolgálja az a kezdeményezés is, amely a 2011-es szociológiai felmérés és a népszámlálás adatainak feldolgozása mellett vizsgálja a különböző egyházi adatbázisok összekapcsolásának lehetőségét – természetesen az adatvédelmi szempontok gondos szem előtt tartásával. Így lehetővé válna például gyülekezeti tagjaink személyes kísérése, rendszeres megszólítása a keresztény élet személyes fordulópontjai mentén (akár az országon belüli mobilitás mellett is) – például hatéves ciklusokban: keresztelés, hittanra hívogatás, konfirmáció, érettségi, házasságkötés stb. A lelkészi munkában az információk összekapcsolódását segíti a digitális szolgálati napló (DSZN), amely a korábbinál áttekinthetőbb, rendezett formában teszi lehetővé a gyülekezetekben végzett szolgálatok nyilvántartását, éves összesítését.

   Az egyházi működés távlatait tekintve fontos megvizsgálnunk a 2011-es népszámlálás nemrég nyilvánosságra hozott eredményeinek tanulságait. A közismert főszámok mellett figyelemre méltó adat, hogy a magyarországi történelmi felekezetek sorában az evangélikusok a második legidősebb vallási közösség: a magukat evangélikusnak vallók átlagéletkora 46,7 év. Ugyanakkor nálunk a legalacsonyabb a roma nemzetiségű hívők aránya: mindössze 0,4 százalék. A következő évtizedekben a számadatok mögött rejlő valóságnak a tükrében kell alakítanunk gyülekezeteink, intézményeink szolgálatának súlypontjait.

   A népszámlálási adatok és egyházközségi nyilvántartásaink közötti különbségből adódó „láthatatlan” evangélikusok elérése mellett elsődleges feladat az egyházunk látókörébe kerülők megtartása. A keresztelés és a konfirmáció idején a gyülekezettel kapcsolatba kerülő családok megszólítása mellett az iskolai és a gyülekezeti hitoktatás is az egyházépítés elsődleges terepe lehet. Folyamatos feladatot jelent az állam részéről fokozatosan bevezetett, kötelezően választható hit- és erkölcstanoktatás szervezése, mely az egyházak számára egyszerre jelent hatalmas lehetőséget és összetett kihívást: a megfelelő számú és felkészültségű hitoktató biztosítása a lelkészek aránytalan munkaterhelésének elkerülése mellett csak a hitoktatás korábban megszokott kereteinek átalakításával lehetséges. Ennek első lépéseként – a hitoktatási stratégiai munkacsoport alapos előkészítése nyomán – az országos presbitérium és a püspöki tanács országos finanszírozású, főállású hitoktatói álláshelyek létesítéséről határozott.

   Az egyházi iskolából kikerülő, gyakran más településen továbbtanuló vagy munkába álló fiatalok nyomon követése, a nyugaton jól ismert alumni-(öregdiák)rendszer bevezetése hatalmas erőforrást rejt magában az egyház számára.

   Egyházunk a világi felsőoktatásban tanulók körében (Luther Szakkollégium, egyetemi lelkészségek) is igyekszik megszólaltatni Isten igéjét és bekapcsolni a hallgatókat az evangélikus közösségbe. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatói számára pedig szempontokat kínál a társadalmi kérdések mélyebb megértéséhez, például a nemrég beindult cigány-missziológiai képzésen keresztül. Reménységünk, hogy a hallgatók hasznos támpontokat szerezhetnek ezen a jövő lelkészei számára elengedhetetlen fontosságú területen.

   A társadalmi integráció támogatása mellett a felnövekvő értelmiségi réteg egyházi kapcsolódásának erősítését támogatja a Nyíregyházán működő Evangélikus Roma Szakkollégium. Az evangélikus–református fenntartású Protestáns Szakkollégium működése, akárcsak az Evangélikus Hittudományi Egyetemnek a szarvasi Gál Ferenc Főiskolával (mely a Szeged-Csanádi Egyházmegye felsőoktatási intézménye) kötött együttműködési megállapodása ökumenikus kapcsolatépítésre kínál lehetőséget. A Sztehlo Gábor-ösztöndíj segítségével az egyházi iskolákban tanuló, szociálisan rászoruló evangélikus diákokat igyekszünk segíteni abban, hogy a szűkös anyagi lehetőségek ne szabjanak határt tehetségük kibontakoztatásának.

   Az egyházunkban munkálkodó laikusok összefogására szolgál az évente megrendezett országos felügyelőtalálkozó, az immár negyedik évfolyamába lépett presbiterképzés és a D. Szebik Imre püspökelődöm által elindított gyülekezeti munkatárs-képzés. A különböző szakterületeken dolgozó evangélikusok összegyűjtését célozzák az Északi Egyházkerület által évente megrendezett szakmai találkozók (evangélikus művészek, orvosok, jogászok stb.), de hasonló kezdeményezés a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban már évek óta megrendezett evangélikus borfesztivál, szakmai seregszemle is.
   Az egyházunkban működő jelentős szellemi potenciál feltárásának szép példája az idén másodszor megrendezett Evangélikus Iskolák Kutató és Alkotó Tanárainak Konferenciája – a konferencia-előadások kötet formájában reménység szerint a szélesebb közvéleményhez is eljuthatnak. A szűkebb szakmai közönséget megszólító egyházi folyóiratok (Lelkipásztor, Evangélikus Nevelés) mellett a Credo – Evangélikus műhely kifejezetten az egyházközeli értelmiség megmozgatását tűzte ki céljául.
   Ennek a sokszínű evangélikus közösségnek a megélése erősíthet bennünket szolgálatunkban, törekedve arra, hogy az egyház testének tagjaiként, egész-séges kapcsolati hálóval csatlakozzunk egymáshoz és a környező társadalom szereplőihez.
   Ahogy az evangélikus stratégia összefoglaló mondata fogalmaz:

„Új kovászként, szerényen, de nem bujkálva kell evangélikusként cselekednünk a mai magyar, európai valóságban, szolgálatunkkal és hitvallásunkkal hirdetve a krisztusi örömhírt. Önkéntes munka, az elesettek iránti szolidaritás, személyes egymáshoz fordulás, hálózatos nyitottság és együttműködés, a fenntarthatóság életmódja, hivatásszerű szervezet segítségével hatékonyabban lehetünk azok, amivé szüleink öröksége, gyülekezeteink megtartó ereje, lelkészeink igehirdetése és mindenekfelett Isten kegyelme tett minket: láthatóan evangélikusokká”.