Forrás: http://www.boredpanda.com/cat-animals-photography-felicity-berkleef/
3500 évvel ezelőtt nagyon jó volt Egyiptomban élni. Ránk, macskákra, felnéztek az emberek és tiszteltek minket. Valójában akkora tiszteletnek örvendtünk, hogy az emberek egyenesen azt gondolták, hogy istenek vagyunk! Persze tévedtek - mindenesetre ennek köszönhetően kellemes életünk volt. Társaink közül azoknak, akik nem voltak érintve ebben az istenesdiben, dolgozniuk kellett. Ám a munka fontos volt. Nekünk kellett őrizni a nemzet búzáját - a világ legjobb munkája, hiszen azt jelentette, hogy egész nap kergethettük az egereket (ha éppen nem szunyókáltunk a gabonaraktár valamelyik meghitt zugában). Különösen is szerencsésnek éreztük magunkat. A környező országok macskáival összehasonlítva még inkább. Rájuk ugyanis nehéz idők köszöntöttek. Hét évig éhínség sújtotta országaikat, alig-alig jutottak ételhez, még egeret is ritkán láttak (elvégre nekik is kellett volna valamit enni). De mi jól voltunk. Isten (az igazi) a megfelelő embert küldte országunkba, aki kézben tartotta a dolgokat. Józsefnek hívták. Azért jött Egyiptomba, mert a testvérei eladták az emberkereskedőknek, annyira gyűlölték. Eleinte nagyon nehéz volt neki. De József mindig tisztában volt azzal, hogy vele van az Isten, még amikor szenvedéseken kellett keresztül mennie, akkor is. Végül József lett az, aki nemcsak egész Egyiptomot mentette meg az éhínségtől, de a saját családját is, akik aztán Egyiptomba költöztek. Akkoriban nekünk, macskáknak, csodálatos életünk volt. (Olvasd el 1Móz 41,49 versét, és megtudod, milyen bőségben éltünk.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése