Ádvent 3. napja - Az egyiptomi macska története

Forrás: http://www.boredpanda.com/cat-animals-photography-felicity-berkleef/

3500 évvel ezelőtt nagyon jó volt Egyiptomban élni. Ránk, macskákra, felnéztek az emberek és tiszteltek minket. Valójában akkora tiszteletnek örvendtünk, hogy az emberek egyenesen azt gondolták, hogy istenek vagyunk! Persze tévedtek - mindenesetre ennek köszönhetően kellemes életünk volt. Társaink közül azoknak, akik nem voltak érintve ebben az istenesdiben, dolgozniuk kellett. Ám a munka fontos volt. Nekünk kellett őrizni a nemzet búzáját - a világ legjobb munkája, hiszen azt jelentette, hogy egész nap kergethettük az egereket (ha éppen nem szunyókáltunk a gabonaraktár valamelyik meghitt zugában). Különösen is szerencsésnek éreztük magunkat. A környező országok macskáival összehasonlítva még inkább. Rájuk ugyanis nehéz idők köszöntöttek. Hét évig éhínség sújtotta országaikat, alig-alig jutottak ételhez, még egeret is ritkán láttak (elvégre nekik is kellett volna valamit enni). De mi jól voltunk. Isten (az igazi) a megfelelő embert küldte országunkba, aki kézben tartotta a dolgokat. Józsefnek hívták. Azért jött Egyiptomba, mert a testvérei eladták az emberkereskedőknek, annyira gyűlölték. Eleinte nagyon nehéz volt neki. De József mindig tisztában volt azzal, hogy vele van az Isten, még amikor szenvedéseken kellett keresztül mennie, akkor is. Végül József lett az, aki nemcsak egész Egyiptomot mentette meg az éhínségtől, de a saját családját is, akik aztán Egyiptomba költöztek. Akkoriban nekünk, macskáknak, csodálatos életünk volt. (Olvasd el 1Móz 41,49 versét, és megtudod, milyen bőségben éltünk.)

Ádvent 2. napja - Macskalendárium

Három macskánk van - Jakab, Pisze és Tuti. Ez utóbbiak testvérek. Jakab, meglehetősen alacsony növésű, úgy néz ki, mint egy háromlábon járó teknőspáncél, kilenc évvel idősebb a többieknél és igazi vezéregyéniség. Pisze és Tuti csodálatos emlékként őrzi az első közös karácsonyukat. Leginkább a csomagolópapírok szereztek nekik nagy gyönyörűséget, és az, hogy felültek a gyerekágy peremére és úgy tettek, mintha ők lennének az angyalok. Észrevették, hogy az a nap különlegesebb, mint a többi, csak azt nem tudták, hogy miért. Úgyhogy a következő évben Jakab mint rangidős macska kötelességének tartotta, hogy kiművelje őket és megossza velük azokat a történeteket, melyeket macskák generációi adtak tovább egymásnak évezredeken keresztül. Egy nap arra az elhatározásra jutottak a macskáink, hogy szívesen tovább adnák mindezt a barátaiknak, az embereknek. Mivel a macskamancs kevéssé alkalmas a számítógép billentyűzetének kezelésére (bár számos egyéb fontos dologra igen), megkértek bennünket, hogy segítsünk nekik összeállítani egy ádventi kalendáriumot.
Jakab, Pisze és Tuti holnap fogja kezdeni az első történetet, ami egy remek történet lesz. Ha tudni akarod mennyire, lapozd fel a Péld 25,25-t a Bibliában.

Ádvent 1. napja - Gyújts gyertyát!

Olvasó 1: Meggyújtok egy gyertyát,
Olvasó 2: Gyertyát gyújtok a szentekért és a bűnösökért,
Olvasó 3: Reménnyel teli szívvel gyújtom meg a gyertyát.

Olvasó 1: Meggyújtok egy gyertyát,
Olvasó 2: Gyertyát gyújtok az egész teremtett világért,
Olvasó 3: Örömmel teli szívvel gyújtom meg a gyertyát.

Olvasó 1: Meggyújtok egy gyertyát,
Olvasó 2: Gyertyát gyújtok a reményért és a csodáért,
Olvasó 3: Szeretettel teli szívvel gyújtom meg a gyertyát.

(Ruth Burgess)